Zolika

A tanítónő:
– Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot:
– Itt Horváth-lakás.
– Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
– Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
– Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
– Itt Horváth-lakás.
– Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
– Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
– Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
– Itt Horváth-lakás.
– Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni
– Már megint te vagy, te hülye k….va? Menjél vissza a jó k….va anyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarsz ba………gatni.
– Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
– Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
– Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
– Itt Horváth-lakás.
– Zolika vagyok, ….nem kerestek?