Két fiatalember egy este színház után hazafelé tartott, és megláttak egy jólöltözött, csinos fiatal hölgyet, akit feltűnően követni kezdtek. Az egyik férfi odaszólt a másiknak:
– Nem sajnálnék 100.000 forintot, ha az éjszakát vele tölthetném!
Nagy meglepetésükre a nő hátrafordult, és így szólt:
– Rendben, akkor 100.000 Ft! Mivel a nőnek jó megjelenése és kellemes hangja volt, a férfi elbúcsúzott barátjától, és elkísérte a nőt a lakására, ahol azonnal ágyba is bújtak.
Másnap reggel a fiatalember átadott a nőnek 50.000 Ft-ot, és távozni készült. A nő így szólt:
– Ha nem kapom meg a másik felét is a pénzemnek, beperellek! A férfi persze kinevette:
– Kíváncsi vagyok, hogy gondolod a dolgot!
Nemsokára – nagy meglepetésére – idézést kapott, jelenjen meg a bíróságon, mint alperes. Rögtön elrohant az ügyvédjéhez, és elmondta, mi is történt. Az ügyvéd így szólt:
– Nem hiszem, hogy a nő megnyerhetné ezt a pert, de érdekes lesz meghallgatni, hogyan is tálalja fel az esetet. A tárgyaláson a nő ügyvédje a szokásos formaságok után így szólt a bíróhoz:
– Tisztelt bíró úr! Ügyfelemnek van egy kis tulajdona, egy kertecske, némi bozóttal körbevéve. Ezt a birtokot ő bérbe adta az alperesnek adott időtartamra 100.000 forintért. Az alperes a birtokjogot megkapta, a tulajdont nagymértékben használta is, ám a visszaszolgáltatáskor csak a kialkudott bérleti díj felét, 50.000 forintot fizetett. A bérleti díj az átadott tulajdon minőségéhez, és a kialkudott használati időhöz mérten
nem jogellenesen magas, így kérem a Bíróságot, hogy kötelezze az alperest a hátralék megfizetésére.
A férfi ügyvédje igencsak elámult az ügy tálalásán. A módszerhez igazodva kissé megváltoztatta védekezésének módját. Így szólt a bíróhoz:
– Bíró úr! Ügyfelem véleménye szerint a hölgy tulajdona valóban figyelemre méltóan szép környezetben lévő, gondosan karbantartott birtok. Azonban ügyfelem talált egy forrást is a birtokon, mely köré saját köveket helyezett el, saját tulajdonában lévő csövét, és saját pumpát engedett bele, mindezt a munkát tulajdon két kezével végezve. Az ekképpen elvégzett munka véleményünk szerint igencsak ellensúlyozza a meg nem fizetett tartozást, ezért kérem a Bíróságot, hogy a hölgy követelését utasítsa el.
A nő ügyvédjének válasza így hangzott:
– Bíró úr! Ügyfelem elismeri, hogy az alperes valóban találhatott forrást a birtokon, mivel ez természettől fogva a birtok elválaszthatatlan része, ám erről az alperesnek már korábban tudomása kellett legyen. Az alperes valóban létrehozta az általa leírt létesítményt, ám ha nem tudott volna előzetesen a forrásról, igen valószínű, hogy a bérleti tranzakció létre se jön. Fontos még megjegyeznem, hogy a bérleti idő lejártakor az alperes az említett köveket eltávolította, a csövet a forrásból kihúzta, és a pumpát is magával vitte.
Ezen művelet közben nemcsak megbontotta a környező bozót természetes állapotát eszközeinek elszállításakor, de a forrást is eredeti méretéhez képest erősen kitágítva hagyta ott, ezzel egy esetleges újabb, hasonló összegű bérbeadás esélyeit jelentősen csökkentve. Tehát ezek figyelembevételével kérjük a követelés megítélését.
A nő megnyerte a pert.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.